Hősök túrája a Hármashatárhegyen

Hosszú séták a nyárias melegben, falmászás az Árpád-kilátónál a kalandvágyóknak, frizbi-foci és méta a sportosaknak, érdekes beszélgetések és különleges találkozások a nyugalomra vágyóknak. Hősöket nevelünk témával szerveztek egynapos kirándulást a Magyar Máltai Szeretetszolgálat fiatal önkéntesei szeptember 20-án. Az ócsai lakóparkból érkező tizenöt gyerek tizenkét kísérővel járta be a budai hegyeket a Fenyőgyöngye, a hármashatárhegyi repülőtér és az Oroszlán-szikla érintésével.

A túra hajnali hőstettel kezdődött: öt fiatal utazott ki autóval Budapestről Ócsára, hogy a lakóparkban lévő Máltás közösségi háznál összeszedje a kirándulásra jelentkező gyerekeket. A busz-vonat-busz hármas fogata után érkezett meg – az útközben csatlakozott önkéntesekkel csaknem harminc fősre duzzadt csapat – a Fenyőgyöngyéhez, ahol elkezdődött a kirándulás gyalogos része. Rövid ismerkedős játék és irány a hegy!

Az első tisztáson a szendvicsek után előkerült a labda is, amivel a két csoportra osztott társaság egyszerűsített szabályokkal nagyszabású rögbimeccsbe kezdett. Ahogy a barátságos mérkőzés véget ért, nagy körben állva, lehunyt szemmel mindenkinek meg kellett fognia egy kezet, ami hatalmas gordiuszinak tűnő csomót eredményezett. A feladat az eredeti kör visszaállítása volt, anélkül, hogy elengednénk a kezeket. A kigubancolás a sok vicces pozíció mellett a csapatépítést és a közös feladatmegoldást is segítette. Ezután újra lecsukódtak a szemek, elaludt a város, és a szavak szintjén megjelentek a várva várt szuperhősök. Egyelőre csak annyi időt töltöttek velünk, amíg kiválasztottuk a gyilkosos játék három „gyilkosát”, akiknek a kirándulás alatt kettesben kellett maradnia „áldozatával” és közölnie a szomorú hírt, miszerint az illető meghalt, a város még egy embert elvesztett, és ezzel egyre távolabb került a győzelemtől.

Már elmúlt dél, amikor a tíz-tizenkét kilométeresre tervezett túrából még egy kilométert sem tettünk meg, ezért gyorsan tovább is indultunk az Árpád-kilátó felé, ahol a ködös, szürke foltok eltakarták a várost. A Budapestre nyíló kilátás egyébként is kevésbé izgatta a gyerekeket, mint a kilátó épületének mászásra kiválóan alkalmas kétméteres oldalfala, amit minél többször próbáltak meghódítani, miközben az önkéntesek egy része alulról segített nekik megtalálni helyes utat, a többiek pedig fentről húzták fel őket.

A kirándulás a rögtönzött falmászás és a kötelező csoportképek elkészítése után az erdő ösvényein folytatódott. A séta közben persze bizonyos dolgok gazdát cseréltek: így került a nap szenzációja, az eredetileg a gyerekek túlkiabálására szolgáló hangosbeszélő a kicsik kezébe, akik jobb esetben csak saját (egyébként is figyelemreméltó) hangerejüket erősítették fel, a rosszabb forgatókönyv a magnetofonban tárolt bajnoki induló lejátszása volt. A fényképezőgépek is szépen-lassan a gyerekekhez vándoroltak, a nehezebb táskák és a fáradtságra hivatkozó kisfiúk pedig a kísérő fiatalok vállára kerültek.

Az őszülő erdőben megtett út során megérkeztünk a hármashatárhegyi vitorlázó repülőtérre, ahol ideiglenesen tábort vertünk. A fáradtabbak pihentek, az örökmozgók pedig újabb játékba kezdtek: először métabajnokságot rendeztünk, utána pedig frizbi-foci következett.

Több óra sport után úgy gondoltuk, eléggé kifárasztottuk a gyerekeket, ezért ismét leültünk egy nagy körbe, ahol beszélgetés kezdődött a nap kiemelt témájáról, a hősiességről. A példaképek közt a kicsik természetesen felsorolták Supermant és Batmant, de szóba került az összetartó és szerető Hihetetlen család és a bátor Szent László király is. Ezután a hétköznapi hősök és a mindennapok hőstettei felé kanyarítottuk a beszélgetést. A célunk az volt, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét az apróságnak tűnő cselekedetek jótékony hatására, valamint a hősiességhez szükséges bátorságra és felelősségre, amit már fiatalkorban is elsajátíthatnak.

A reptér után újra a civilizáció felé vettük az irányt, a természetből visszatértünk a város zajába. Ezután vonatra szálltunk, ahol (telefonos segítséggel) kiderült, kik voltak a nap gyilkosai, akik nem tudtak végezni minden városlakóval. A nap hőse végül a legszófogadóbb és a feltett körkérdésekre különösen okosan válaszoló lány lett, aki megkapta a jutalom plüssállatot.

Bár a korán kezdődött nap végére az önkéntes segítőkön erőt vett a kimerültség, a nagy szemekkel ránk néző kislány kérdése mindenkit kárpótolt: „Nagyon köszönjük, olyan jó volt! Mostantól minden szombaton jöttök?” Ezért megéri sajgó tagokkal elaludni.