Lányok és fiúk, magyarok és külföldiek. Mi a közös bennük? Mindannyian fiatalok és valamilyen formában világjárók. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és az Egyesek Ifjúsági Egyesület ZOOM – Hozzuk közel a távolt! című fesztiválján ők találkoztak. A nemzetközi önkéntesség iránt érdeklődőket június 17-én délután a Salgótarjáni Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodában előadások várták, de már az épület előtti téren is zene, óriás buborékok és élőkönyvtár csalogatta a résztvevőket.
Az élőkönyvtárban olvasóterem és papírlapok helyett olyan önkéntesek mondták el tapasztalataikat – beszélő könyvekként -, mint például Charlotte: „Németországból jöttem EVS-szel Magyarországra. Az érettségi után érdekelt a kihívás. Rengeteg kalandban volt részem, megismerkedtem egy csomó idegen emberrel, találkoztam a világ legérdekesebb nyelvével, és utaztam, amíg el nem fogyott a zsebpénzem. Mindez a munka mellett, amin keresztül megtapasztalhattam a magyar kultúrát és az életet egy kisebb magyar nagyvárosban. Az EVS után pedig itt ragadtam Magyarországon, Budapesten. Most itt tanulok.”
Önkéntesként az élet
A rejtélyes rövidítés, az EVS az Európai Önkéntes Szolgálatot jelöli. A program a 17-30 év közötti korosztálynak kínál külföldi önkéntes lehetőségeket minimum kettő, maximum tizenkét hónapos időtartamra. Az önkéntesek különféle társadalmilag hasznos, nonprofit szervezeteknél dolgozhatnak, például szociális és ifjúsági területen vagy akár a kultúra, a művészetek, a környezetvédelem, a sport témájához kapcsolódva. A program nagy előnye, hogy az Európai Unió anyagi támogatásának köszönhetően az önkéntes költségeit bizonyos keretek között térítik – beleértve többek között az útiköltséget, nyelvi felkészítést, szállást és zsebpénzt.
A programról a szervezőket, a küldő, fogadó és koordináló szervezeteket érdemes kérdezni, illetve böngészni a magyar nemzeti iroda honlapját. A helyszínen nemcsak az információs pult kiadványaiból és a tájékoztató beszélgetésből derültek ki lényeges információk – beszédesek voltak a kiállított cikkek és fotók is. A szervezők ugyanis pályázatot hirdettek: volt és jelenlegi önkéntesek mutathatták meg képen, szóval vagy mozgóképpel önkéntes szolgálatuk emlékezetes pillanatait.
Molnár Viktor Törökországban teljesít éppen hosszú távú EVS-t. Projektje alatt tíz napra Athénba utazott, ahol meleg ételt főztek menekülteknek, akik az utcán kényszerültek aludni napokig, hetekig is akár. Visszatérve Törökországba másodmagával indította el nagyjából ugyanazt a programot: heti három alkalommal főznek háromszáz adag meleg ételt rászorulóknak
Urbán Dávid Idill című fotóján saját szavaival élve „nagy távlatok sűrűsödnek”: „…az egy éve Európában élő gambiai fulbe férfi – akinek a már Spanyolországban született húgával nincs közös nyelve – segíti a két mostanában Németországba menekült tigrinya anyanyelvű eritreai nőt megérteni egy harmadik családhoz tartozó nyelv logikáját… De egyetemes távlatokba mutat az évezredek óta hordott karkötő, nyaklánc és fülönfüggő; s minden bizonnyal egyidős az emberi ügyességgel a hajfonat. Ám maga a szituáció legalább ennyire ősi: a tanítványok körülülik a mestert… Az asztalon okostelefon, amivel másikuk otthon maradt férjével és lányával tartja a kapcsolatot.”
A pályázatot a közönségszavazás alapján a tizennyolc éves Felix Müller német önkéntes nyerte, aki jelenleg Budapesten teljesíti önkéntes szolgálatát. Felix szervezte a fesztivál napján az élőkönyvtár programot, és részt vett a kerekasztal beszélgetésen is, ahol a magyar önkéntesek külföldi tapasztalataikról, a külföldi önkéntesek pedig magyarországi élményeikről meséltek. „A beszélgetés azért is volt érdekes, mert az egész esemény magyarul zajlott, ezért a hozzám érkező kérdésekre én is magyarul válaszoltam – már amennyire a világ egyik legnehezebbnek tartott nyelvén sikerült” – mondta el Felix, akinek angol nyelvű beszámolója a rendezvényről ide kattintva olvasható. „Ha mégsem tudtam egy szót, akkor angolul vagy németül szúrtam bele a válaszomba, és szerencsére mindig volt valaki a közönségből, aki lefordította magyarra.”
Utazás és felfedezés
Vigh Borbála, a backpacker.hu utazó bloggerének életét megváltoztatta az utazás – előadásában erről és saját önkéntes tapasztalatairól mesélt. Bori szerint az úgynevezett vándorvágy mindenkiben benne van, csak talán mostanában kezd tudatosodni a fiatalokban, hogy a „világgá menéshez” nem kell feltétlenül rengeteg pénz. Mindezt bizonyítja, hogy Bori előadásai teltházasak, rendszerint egy-két óra alatt elkelnek a jegyek. Ő azt hangsúlyozza, hogy az elindulást nem jó elodázni, mert ritkán lesz ideális minden körülmény, a „majd” pedig egy nem létező időpont.
„Már csak az eltérő természeti adottságok miatt is érdemes elindulni – itthon sosem láthatnánk gleccsert vagy éppen sósivatagot. Az utazó emberek azt is mélyebben átérzik, hogy az emberek alapvetően jók. Ha már leültünk egy asztalhoz egy koreaival, egy kínaival, egy argentínnal és egy amerikaival megenni egy pizzát, sokkal nyitottabbak leszünk, amikor ezekről az országokról lesz szó, és nem a sajtóból tájékozódunk.”
Fadgyas Enikő és Boros Balázs egy év alatt kerékpárral szelte át Ázsiát, miközben egy jótékony vállalást teljesítettek: teljesítményükkel egy súlyosan beteg gyerekeket és családjaikat segítő szervezetnek gyűjtöttek pénzt, amiért cserében az adományozóknak és a gyerekeknek elhozták a világot a blogjuk, a videóik és a fotóik segítségével. Az útjukról szóló élménybeszámolót nagy érdeklődéssel hallgatták a résztvevő fiatalok.
„Otthon álmodoztunk és tervezgettünk, aztán rá kellett jönnünk, hogy az egész utazás önmagát írja, és, hogy az élet sokkal színesebb annál, mint amit el tudtunk képzelni a szobánkban. Rengeteg olyan probléma, változás jött elő, amit el kellett fogadnunk. Úgy léteztünk és élveztük a mindennapokat, hogy nem feltétlen tudtuk, hol fogjuk nyugovóra hajtani a fejünket, mit fogunk enni. Kitágult a látóterünk. Ha meglátunk egy kendőbe csavart nőt, nem azonosítjuk a rosszal, hanem tudjuk, a kendő csak egy viselet. Nem fekete és fehér, hanem sokszínű a világ, és sokfélék benne az emberek. És ami még fontosabb, alapvetően jók és segítőkészek, mindegy, hogy milyen vallásúak és milyen országban laknak.”
További információk az EVS-ről és a jelentkezésről:
- A Nemzeti Iroda honlapján
- A Magyar Máltai Szeretetszolgálat volunteer.maltai.hu honlapján
- Az Egyesek Ifjúsági Egyesület oldalán
Gősi Lilla
[:en]European Voluntary Service recently celebrated its 20th anniversary. For this reason we organized a mini festival around volunteering abroad in the city of Salgótarján, on the 17th June. Experienced travelers, experts, volunteers shared their stories about why it worth to cross the borders.EVS is a voluntary program to involve youngsters in Europe, to show the problems, challenges and chances. It is a social project trying to improve youth’s participation in Europe.
The European Voluntary Service was founded in 1996 by the European Commission and is currently a part of the Erasmus+ program. The service usually lasts 2-12 months, depending on the project. One of the special features compared to other voluntary opportunities is that the volunteer theoretically doesn’t have to invest any money to take part. The project covers all expenses from travel cost to accommodation, food and pocket money.
I am currently taking part in this project in Budapest for the Maltai charity organization. To spread the word and get more publicity for the program in regions outside Budapest, we decided to create a one-day festival for drawing attention to the 20th anniversary of the EVS and the program in general. We applied for a rather unpopular region in Hungary when it comes to international youth programs and ended up holding the one-day festival in Salgotárján, a city in North-Hungary with 37.000 inhabitants.
Our main idea was to evolve the whole day around informal and formal information about volunteering and traveling, two things, which go hand in hand. The project was divided into two sections downstairs and upstairs.
Downstairs we developed a table to provide a living library with books who were former or current volunteers. We also had an exhibition which included texts and pictures sent in by volunteers.
Besides that, we tried to make the world famous giant bursting bubbles. And even though we used the secret formula, consisting of a lot of ingredients, we were stopped by the strong wind that day. We moved our bubble machinery to the inside and visitors could enjoy the beauty of the soap water combination in full action.
While the event started at 4 o’clock, the highlight of it was set to be in the evening and included two talks which dealt with the topics traveling. Also an informal conversation about volunteering opportunities and the European Voluntary Service took place during in the conference room during the afternoon. Because of a rather small amount of visitors, we decided to move the living library inside and include it in the informal conversation in the upstairs hall. Volunteers shared their stories of being a foreign volunteer in Hungary and others told the interested participants how it was for them to leave Hungary and spend a year abroad.
The informal talk was interesting for me because like the whole event it was completely in Hungarian and I was asked questions and answered the best way I possibly could with my level of Hungarian, a language which is considered to be one of the harder ones on earth. It wasn’t easy to express myself and when I didn’t know a word, I said it in English or German and the people in the audience, who spoke multiple languages, helped me out and told the Hungarian equivalent.
The Hungarian talks about traveling were mainly interesting for me due to the pictures and videos, because I wouldn’t have been able to follow the talk with only the Hungarian language. Afterwards, I spoke to one woman from Our track who held a lecture about their journey by bike from Hungary through Asia. She was really friendly and surprised how well I could speak. This is a fact I appreciate a lot about Hungarians. They are really glad if people try to speak and learn their language!
In general, the whole event was a success, even though not as many people showed up as we hoped, but due to our flexible decision making, we were able to improve and change the programs and make them more interesting for a smaller audience.
Felix Müller
EVS volunteer at the Hungarian Charity Service of the Order of Malta