Hogyan számolható fel a hajléktalanság?

Megoldás lehet, ha az aluljárókból eltüntetjük a hajléktalan embereket, vagy inkább speciális ellátásra, kisebb létszámú menedékhelyekre, esetleg szociális bérlakásokra lenne szükség? A Menetszél Egyesület kerekasztalbeszélgetés-sorozatának második alkalmán a hajléktalanság témáját jártuk körbe meghívott szociális szakemberek segítségével.

Fotó: Simay Dóra

„Nem megyek be szállóra, mert ellopják a cuccaimat.” „Egészséges ember, miért nem dolgozik?” „Együtt tudok érezni velük, de az aluljáró ne legyen már wc!” „Ha lenne rendes szociális-lakhatási program, nem kéne az utcán élniük.” „Én 20 éve nem kapok szociális lakást, nehogy már egy hajléktalan kapjon.”

Nap mint nap találkozunk hasonló mondatokkal, amikor ismerőseinkkel beszélgetünk a hajléktalanság kérdéséről, de információ vagy mélyebb ismeretek hiányában legtöbbször nem tudunk továbblépni a felszínt kapargató mondatokon. Kerekasztal-beszélgetésünkre szociális szakembereket hívtunk meg, akik segítettek rávilágítani arra, mennyi az igazságtartalom a fenti mondatokban, és mi lehet a megoldás a megoldhatatlannak tűnő problémára.

A hajléktalanságról mindenkinek van véleménye

„A hajléktalanság olyan, mint a cigányság, a drog vagy az alkoholizmus kérdése: mindenkinek van róla véleménye” – kezdi egy hasonlattal Sipos Zoltán, szociális munkás, az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársa.

Ritó Szabolcs, Sipos Zoltán és Osvald Ferenc szociális munkások (Fotó: Simay Dóra)

A megosztó kérdés mindig is szélsőséges érzelmi reakciókat váltott ki, de az október 15-én hatályba lépett, a közterületen való életvitelszerű tartózkodást tiltó kormányrendelet a szokásosnál is több embert mozgatott meg. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a törvény nem megoldást nyújt, hanem szőnyeg alá söpri a problémát.

„A hajléktalan emberek a törvény hatására külsőbb területekre tolódnak ki. Ez a közvélemény szemszögéből jó lehet, de a szakma szempontjából nagyon rossz. Az emberek eltűnnek, nem tudjuk utolérni őket, és így nem tudunk nekik segíteni” – mondja el Biczók Zoltán, a Budapesti Szociális Módszertani Központhoz (BMSZKI) tartozó Előd Éjjeli Menedékhely és Nappali Melegedő intézményvezetője. „Nálunk 20-30%-kal nőtt meg a forgalom az elmúlt időszakban, de ez valószínűleg inkább az egyre nagyobb hidegeknek köszönhető.”

Osvald Ferenc, Sipos Tünde és Biczók Zoltán (Fotó: Simay Dóra)

„Az életbe lépett jogszabály kidolgozatlan, előkészítetlen, és egyben alkalmatlan arra, hogy betartsák” – osztja meg véleményét Kiss Natália, az Utcajogász munkatársa. Többek közt ennek is köszönhető, hogy az elmúlt másfél hónapban mindössze kilenc ügy indult, és 256 figyelmeztetést adtak ki – a hetek elteltével ezeket is egyre csökkenő számban.

A hajléktalanság hiányállapot

A törvényi háttér után a hajléktalan életutak felé terelődött a beszélgetés. „Kiből válhat hajléktalan, milyen tényezők gyorsíthatják fel a folyamatot?” – teszi fel a kérdést Mizsur András, a beszélgetés moderátora, az Abcúg újságírója.

Fotó: Simay Dóra

A meghívott szakemberek elmondják, hogy a tortából egy szeletet látunk, amikor az utcán élőkkel találkozunk, de fontos látni a többi szeletet is, hogy ki honnan érkezik, milyen életutat járt be. Ezért kell minden hajléktalan ember esetében szociális diagnózist felállítani. „A hajléktalanság ritkán csak lakhatási probléma. Éppen ezért nem is lehet megoldani azzal, hogy a lakhatás kérdését kezeljük” – hoz be egy újabb szempontot Osvald Ferenc, a Menedékház Alapítvány intézményvezetője.

„A hajléktalanság hiányállapot: a szociális háttér, a családi háló, a biztonságérzet hiánya” – teszi hozzá Ritó Szabolcs, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szociális munkása. „Sokan állami gondozásból kerültek ki, bántalmazó kapcsolatok állnak a háttérben, a férfiaknál pedig sokszor előfordul, hogy egy válást követően ott hagyják a házat a volt feleségüknek, gyerekeknek, és ezután nem tudnak talpra állni.”

Románné Bolba Márta evangélikus lelkész, Kiss Natália, az Utcajogász munkatársa és Ritó Szabolcs szociális munkás (Fotó: Simay Dóra)

Ezek után előkerül a beszélgetés címadó kérdése: „Hogyan számolható fel a hajléktalanság?” A meghívott szakemberek egyetértenek abban, hogy paradigmaváltásra, az ellátórendszer szélesítésére, kivezető lépcsőkre, valamint kisebb hajléktalanszállókra lenne szükség, ahol specializáltan tudnak foglalkozni a szakemberek a hajléktalanokat érintő különböző nehézségekkel. „A pszichiátriai betegeknek, addiktológiai problémákkal küzdőknek nem megoldás a tömegszállás: külön kellene foglalkozni az emberekkel, de a megfelelő intézményi keret mellett sok szakember is hiányzik a rendszerből” – vázolja a helyzetet Biczók Zoltán.

„Épüljenek szociális bérlakások!” – hoz be egy újabb megoldási utat Sipos Zoltán, aki szerint a lakásba költözést intenzív szociális munkával párosítva megoldható lenne a probléma. „Az Utcáról Lakásba Egyesülettel öt év alatt ötven ügyfelünket helyeztük el húsz lakásban, köztük pszichiátriai betegeket, alkoholistákat, szerhasználókat, prostituáltakat.”

Hogyan tudunk jól segíteni?

„Ne adjunk pénzt!” – hívja fel a figyelmet Osvald Ferenc a segítségnyújtás lehetőségeit felvázolva. „Volt egy ügyfelem, aki 32 évesen, öthónapos terhesen a Déliben állt, és mesélte, milyen jól keres. A néniktől és bácsiktól kapott pénzből este belőtték magukat a párjával. Egy másik esetben egy bácsi huszonegyes vércukorszinttel állt az utcán: nála a kapott pénz helyett sokkal fontosabb lett volna, hogy be tudjuk állítani az inzulinszintjét. A szociális munkások ismerik ezeket az embereket. A mi munkánk nemcsak látni, hanem mögé látni, és felelősséget vállalni a hajléktalan emberekért.”

A hajléktalan emberekkel foglalkozó civil szervezetek nagy része üzemeltet önkéntes programot. Akár ételosztásokon, vagy más, hosszabb távú programokon is részt lehet venni önkéntesként.

Emellett az elmúlt években megnőtt a civil adományozás mértéke is, amelynek köszönhetően magánadományokból is támogathatóak szociális programok. A Menedékház Alapítvány most például egy idős hajléktalan férfi hallókészülékére gyűjt adományokat.

Fotó: Simay Dóra

„Érdemes javaslatcsomagokat olvasni, például a pár évvel ezelőtt kiadott Hajléktalanügyi teendőket” – mutat rá a tájékozódás lehetőségeire Románné Bolba Márta. „Ha a barátainkkal való beszélgetésben előkerül a hajléktalanság témája, fontos, hogy tudjuk, többet is tehetünk, minthogy sajnáljuk őket!”

Szakszon Réka

2018 Menetszél Egyesület - Minden jog fenntartva