[:hu]Hogy segíthet az utca embere az utcán élőknek?[:en]How can the Man in the Street Help People Living in the Street?[:]

[:hu]A téli krízisidőszak idején minden erőforrásukat bevetve dolgoznak a hajléktalanellátó intézmények és az utcai szociális munkások. A szakmai vonal mellett felmerül a kérdés: milyen lehetőségei vannak a segítségnyújtásra az önkénteseknek és a járókelőknek?

A társadalmi témákat középpontba állító Coffee To Go programsorozat ötödik előadásán fiatal önkéntesekkel és érdeklődőkkel telt meg a Párbeszéd Házának terme. A hajléktalanokat segítő szervezetek képviselői mondták el véleményüket az intézmények szerepéről, a járókelők felelősségéről és a háttérben zajló folyamatokról. A közönség pedig kérdésekkel és a saját tapasztalatok megosztásával aktívan bekapcsolódott a beszélgetésbe. Az eseményről készült videó a cikk alján található.

coffee to go_hajlektalansag1

Fotó: Horváth Márk (A képre kattintva galéria nyílik)

„Az lehet hajléktalan, aki nem szeret, és akit nem szeretnek” – indította a témát egy rövid meghatározással Vecsei Mikós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke. „A válást sokan említik a hajléktalanság okai közt. Az elsődleges probléma ilyenkor nemcsak a lakás elvesztése, hanem az emberi oldal is. Akinél a gyerek marad, annak van feladata. Klasszikus hajléktalanságnak azt hívom, amikor valaki teljesen egyedül van, elvesztette az összes célját, szeretetét.”

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a hajléktalanság elsősorban nem lakhatási kérdés. „A jogszabályokban a lakcím nélküliség a döntő elem: ez alapján kb. 400,000 hajléktalan van jelenleg Magyarországon. Mi azokat szoktuk hajléktalannak hívni, akikkel az intézményeinkben (éjjeli menedékhelyen, nappali melegedőben, átmeneti szállón), illetve az utcán találkozunk” – mondta el a definíciós különbségekről Varga Péter, a Hajléktalanokért Közalapítvány igazgatója, Ghyczy Gellért, a Baptista Szeretetszolgálat módszertani munkatársa hozzátette: „Sok olyan ember is az ügyfeleink közé tartozik, akikről az utcán nem gondolnánk, hogy hajléktalanok. Egy részük dolgozik, de jobb híján nem tud máshol lakni, mint szállón. Egy ételosztáson pedig sokszor beáll a sorba a helyi iskolában tanító informatika tanár is, mert neki is segítség az a kétszáz forint, amiből nem kell aznap ételt vennie.”

coffee to go_hajlektalansag2

Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

„Van egy látható hajléktalanság, ami zavarja a véleményformálókat. A hajléktalanpolitikát pár ezer ember határozza meg. Ezenkívül a hajléktalanság másik részéről, a telepen, nyomorban élőkről kevesen beszélnek” – emelt be egy újabb szempontot Vecsei Miklós. „A fővárosban élő hajléktalanoknak lehetősége van különböző szolgáltatásokat igénybe venni: kaphatnak ételt, szállást, orvosi ellátást, gyógyszert, kimoshatják a ruháikat, bemehetnek a melegedőkbe. Több száz olyan falu létezik Magyarországon, ahol ha összehasonlítasz egy házat egy fővárosi sátorral, akkor inkább sátorban akarnál lakni. Ezekben a lakásokban ég el bizonyos esetben a konyhaszekrény vagy a parketta éjszaka. A mínusz húsz fok annyira hideg, hogy nem számít a holnap, csak a ma éjszakát kell kibírni. Egy ilyen kis falutól messzebb van Budapest, mint Budapesttől New York.”

Az utca embere ezeken a távol eső területeken tud a legnehezebben segíteni: „ha neki mégis fontos ez a cél, akkor meg kell keresnie azokat a szervezeteket, akikkel eljuthat ezekre a területekre” – mondta el Ghyczy Gellért. „A bajban lévő szomszéd kisgyereken azonban könnyebben segíteni. Ha mindenki csak arra a pár emberre odafigyelne, aki a közelében rossz körülmények közt él, akkor már nagyot léphetnénk előre.” Varga Ágnes, a Magyar Vöröskereszt szakmai igazgatóhelyettese szerint már azzal is sokat tesz az ember, ha figyel.

coffee to go_hajlektalansag3

Fotó: Horváth Márk

A segítségnyújtás módszereiről beszélve a Baptista Szeretetszolgálat módszertani munkatársa elmondta, hogy pár forint vagy egy szendvics is sokat számít, de ha valaki ennél hatékonyabban szeretne segíteni, akkor az önkéntesség több fajtája közül választhat: csatlakozhat profi szervezetekhez, de találhat kis mozgalmakat is. Egyetemisták egy csoportja Szegeden például télen rendszeresen járja az utcákat, teával, gyógyszerrel, takaróval segítve a hajléktalanokat. Mások meghívják a hajléktalan embereket piknikezni, odaülnek melléjük, beszélgetnek velük.

Az „adjak vagy ne adjak?” kérdésben a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke arra biztatott mindenkit, hogy ha teheti, adjon. És ami még ennél is fontosabb, abban a pár percben, amikor találkozik egy hajléktalan emberrel az aluljáróban, ne próbálja meg nevelni. „Tudd meg, hogy hívják, és másnap szólítsd a nevén! Ez egy nagyon jó gyakorlat. Könnyen előfordulhat, hogy az elmúlt húsz évben senki nem szólította kedvesen a nevén.” Vecsei Miklós az iskola és a szülők feladatát is fontosnak tartja a kérdésben: „ha a gyerekeink úgy nőnének fel, hogy tudják, a hajléktalanok nem gonoszak, akkor egy másik világ is jöhetne.”

coffee to go_hajlektalansag4

Visszatérő téma a társadalmi közbeszédben a hajléktalanszállók szabad ágyainak száma. Miért nem megy be egy fedél nélküli egy védett helyre, ha van rá lehetősége? Ghyczy Gellért szerint nehéz elképzelni azt az állapotot, amikor valakinek nincs hova mennie, és az egész napját az utcán tölti. „Előfordulhat, hogy egy pincehelyiségben húzza meg magát, egy lépcsőházban letesznek neki egy pohár forró teát, vagy megkérik, hogy vigyázzon a kocsira egy százasért. Ha benne van a helyi közösségben, akkor nem biztos, hogy alternatíva számára egy éjjeli menedékhely.” Varga Péter hozzátette: „mindenki arra törekszik, hogy legyen stabil pont az életében: akár egyetlen kartonlap egy lépcsőház aljában, ahova vissza tud térni. Egy szállón általában ezek hiányoznak.”

A hajléktalan emberek számára az élettéren és a napi betevőn túl a jövőkép is bizonytalan. A legtöbbjüknek egyetlen célja van: a mai napot túlélni. És hogy jutnak el idáig? „Sokak életében van egy töréspont, ahol elindulnak lefelé. Kicsit hasonló a helyzet az első igazi, mély szerelmi csalódáshoz” – Vecsei Miklós szerint ha ezt az állapotot nagyon hosszan elképzeljük, ahhoz hasonlíthat a hajléktalan létben megélt magány. „Ahogy egy szakítás után, ebben az esetben is egy másik szempártól gyógyulhatsz meg. Az ember célja a másik ember. Ezekhez a találkozásokhoz kell a szociális munkásnak elkísérnie a hajléktalanokat.”

coffee to go_hajlektalansag5

Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A szörnyű sorsok láttán hogy lehet megtalálni az összhangot, hogy segítőként elég együtt érzőek legyünk, de ne törjünk meg a súly alatt? A Máltai Szeretetszolgálat alelnöke adta meg a választ a közönségből érkező kérdésre: „Az empátia azt jelenti, hogy megpróbálod onnan nézni a világot, ahonnan a rászoruló ember. Neked vissza kell térned a világba. Ha ott maradsz, akkor meghaltál. Van egy alapszabály a szakmában: egyedül ne végezz segítő munkát, mert szétcsúszol! A közösségnek van egy erős megtartó ereje.”

Varga Ágnes szerint a kulcs, hogy nyitottnak kell lenni a másik ember történetére. „Megkeresheted azokat a pontokat, ami nem a mostani állapotáról szól. Fontos, hogy érezze, valóban érdekel az élete. Sok különböző ember történetét lehet megismerni a hajléktalan ellátásban. A kíváncsiság pedig nem kerül pénzbe.”

Szakszon Réka

[:en]The winter is a crisis period when homeless shelters and social workers in the streets work full steam. Apart from help given by the professionals, the question arises: How can volunteers and pedestrians help out?

During the fifth discussion of the Coffee To Go program series, which focuses on social issues, the room of the House of Dialogue (Párbeszéd Háza) was filled with young volunteers and visitors. Representatives of organizations helping the homeless voiced their opinions on the role of such institutions, the responsibility of pedestrians and processes behind the scenes. The audience actively participated in the discussion with their questions and by sharing their own experiences.

coffee to go_hajlektalansag1

Photo: Márk Horváth (Click on the image to view the gallery)

Miklós Vecsei, Vice President of the Hungarian Charity Service of the Order of Malta, launched the topic with a brief definition: “He who does not love and who is not loved can become homeless”. “Many mention divorce as a cause of homelessness. The primary problem is such cases is not just losing an apartment, but also the human side. Whoever receives the child has tasks to do. I refer to classic homelessness when someone is completely alone, when he or she has lost all purpose and love.”

The participants of the discussion agreed that homelessness is not primarily a housing issue. “In legal acts the crucial element is not having an address: on this basis there are approximately 400,000 homeless people currently in Hungary. We usually call homeless the people we meet in our institutions (night shelters, daytime warming rooms, temporary accommodations) or in the streets” – Péter Varga, Director of the  Public Foundation for the Homeless, explained the difference between these definitions. Gellért Ghyczy, methodological co-worker of the Hungarian Baptist Aid added: “There are many people among our clients who do not look homeless when we see them in the street. Some of them work, but have no other option than to live at a shelter. And when food is distributed, very often the computer science teacher teaching at the local school stands in line because the two hundred forints he wouldn’t spend on food that day is of help to him as well.”

coffee to go_hajlektalansag2

Photo: Hungarian Charity Service of the Order of Malta (Magyar Máltai Szeretetszolgálat)

“There is a visible homelessness, which troubles opinion leaders. A couple of thousand people define homeless policy. Few people talk about the other aspects of homelessness, those living in shanty towns, in misery” – Miklós Vecsei added another point of view. “Homeless people living in the capital city have the option of benefitting from various services: they may receive food, accommodation, medical care, medications, they can wash their clothes and they can go to warming rooms. Several hundred villages exist in Hungary, where, if you were to compare a house with a tent in the capital city, you would prefer to live in the tent. It is in these dwellings that the kitchen cabinets or the parquet floors are in some cases burned during the night. Minus twenty degrees Celsius is so cold that tomorrow no longer matters, the important thing is to survive tonight. From such a small village Budapest is further than New York from Budapest.”

The man in the street has the most trouble lending a helping hand in these remote areas: “If this goal is important to him, he has to find the organizations with which he can reach these areas” – said Gellért Ghyczy. “However, it is easier to help a distressed small child in the neighborhood. If everyone only paid attention to the few people living in dire conditions in their vicinity, we could make great progress.” According to Ágnes Varga, Deputy Director of the Hungarian Red Cross, one can make a difference just by paying attention.

coffee to go_hajlektalansag3

Photo: Márk Horváth

Speaking of the methods of providing assistance, the methodological co-worker of the Hungarian Baptist Aid said that a couple of forints or a sandwich can make a difference, but if somebody would like to help in a more efficient way, they may choose from several types of volunteering: they may join a professional organization or find smaller movements. For instance, a group of university students in Szeged regularly walk the streets in the winter to help the homeless with tea, medications, and blankets. Others invite homeless people to picnics and sit beside them and have a conversation with them.

In the matter of whether “to give or not to give”, the Vice President of the Hungarian Charity Service of the Order of Malta urged everyone to give, if they had the means. And what is even more important, is that he or she should not try to instruct a homeless person during those couple of minutes when they meet in the underpass. “Ask them their name and call them by their name the next day! This is an excellent exercise. It is possible that no one has called them kindly by their name in the past twenty years.” Miklós Vecsei considers the role of schools and parents important on this issue: “If our children were to grow up knowing that the homeless are not mean, then another world could be around the corner.”

coffee to go_hajlektalansag4

A recurring theme in public discourse is the number of beds at homeless shelters. Why does a homeless person not go to a sheltered place if he or she has the opportunity? According to Gellért Ghyczy it is difficult to imagine a state when someone has nowhere to go and that person spends the entire day in the street. “He may hide in a basement, people may place a glass of warm tea for him in the staircase, or he may be asked to look after a car for a hundred forints. If he is part of a local community, then a night shelter may not be an alternative for him.” Péter Varga added: “Everyone strives for a point of stability in their lives: even for a single sheet of cardboard at the bottom of a staircase, where they may return. This is generally missing at a shelter.”

For homeless people, besides their living space and their daily food, their future is also uncertain. For most of them, they only have a single goal: to survive this day. And how will they get that far? “For many there is a breaking point in their lives, when they start to go down. This is similar to a first, real, deep disappointment in love” – according to Miklós Vecsei, if we can imagine this state enduring for a long time that is what loneliness experienced in homeless existence must feel like. “Just as after a breakup, in this case as well, healing is brought on by another set of eyes. The purpose in the life of a human being is another human being. Social workers should accompany homeless people until they make such encounters.”

coffee to go_hajlektalansag5

Photo: Hungarian Charity Service of the Order of Malta (Magyar Máltai Szeretetszolgálat)

Seeing such horrible misfortunes, how can one reconcile being sufficiently empathetic as a helper and not breaking under the weight? The Vice President of the Hungarian Charity Service of the Order of Malta gave the answer to this question coming from the audience: “Empathy means that you try to see the world from the perspective of the person in need. You have to return to the world. If you stay there, you are dead. There is a fundamental rule in this profession: do not do assistance work on your own because you will fall apart! Being part of a community gives the strength to hold up.”

According to Ágnes Varga the key is to be open to the other person’s story.

“One can look for the points which are not about their current state. It is important that they feel that one is genuinely interested in their lives. One can get to know the stories of many different people when looking after homeless people. And curiosity does not cost money.”

Réka Szakszon

Translated by: Judit Varga

[:]

Comments are closed.