Januártól a Budapesti Máltai Fiatalok legújabb programjának keretében huszonnégy fiatal pszichológus kezdett önkénteskedni a Máltai Szeretetszolgálat intézményeiben. „A Családok Átmeneti Otthonaiban, máltás játszótereken, az ócsai lakóparkban, idősellátásban, szenvedélybetegek, valamint hajléktalan személyek ellátásában nyújtanak szakmai segítséget a pszichológusok. Tehát elég széles a paletta, sok területet lefedünk” – mondta el sorozatunk első részében Molnár László Simon főszervező.
Februárra a programban résztvevő intézmények mindegyikében elkezdődött a gyakorlati munka, az önkéntes pszichológusok újfajta szemléletmódot és lendületet vittek a Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak és ügyfeleinek hétköznapjaiba. Persze minden kezdet nehéz, de újítások és változások nélkül valószínűleg még nehezebb lenne a hatékony és személyre szabott segítségnyújtás.
Három különböző profilú intézmény vezetőjét kerestük meg, hogy számoljanak be eddigi tapasztalataikról, a pszichológusokkal való együttműködés pozitívumairól és nehézségeiről.
„Nagy szükség van arra, hogy a hajléktalan emberek mentális segítséget és támogatást kapjanak a mindennapi életben” – mondta Fodor István, a Terézvárosi Nappali Melegedő intézményvezetője. „Sok ügyfelünk van, aki különböző szerfüggés alatt áll vagy pszichiátriai problémával küszködik – rengeteg trauma érte őket, amit fel kell dolgozniuk. A hajléktalan emberek nagy részének szüksége lenne pszichológusra.”
„Az együttműködés első lépéseként a pszichológus egy képzéssorozatot tart az intézményben dolgozó kollégáknak pszichiátriai kórképekről, skizofréniáról, depresszióról, személyiségzavarokról, poszttraumás stressz-szindrómáról és egyéb mentális problémákról” – számolt be a közös munka első lépéseiről Fodor István. Hozzátette, hogy a továbbiakban csoportfoglalkozásokra és egyéni mentálhigiénés beszélgetésekre is sor kerül majd.
A szenvedélybeteg és fogyatékkal élő személyek ellátásában az egyéni beszélgetések állnak a középpontban. Gödöllőn, a „Fogadó” Pszichoszociális és Támogató Szolgálatnál csütörtök délutánonként egyéni terápiás beszélgetéseket tart az önkéntes pszichológus. „Négy ember jár kétheti váltásban az alkalmakra, akik olyan élethelyzetbe kerültek, hogy nagy szükségük van pszichológus segítségére” – mesélt az első tapasztalatokról Bús Terézia intézményvezető. „Ketten szenvedélybetegek, egyikük szenvedélybeteg ügyfél hozzátartozója, a negyedik nő pedig a támogató szolgálatunkban gondozott fogyatékkal élő fiú édesanyja. Igyekeztünk olyan eseteket kínálni, hogy ne egyből a mélyvízbe dobjuk be az önkéntesünket. De ott vagyunk körülötte, kialakult egy olyan kétoldalú nyitott kapcsolat, ahol át tudjuk beszélni a problémákat, és emellett neki rendszeres szupervízióra is van lehetősége.”
A Máltai Szeretetszolgálat több intézményben nehéz helyzetben lévő gyerekekkel és családokkal foglalkoznak a pszichológusok. „A Családok Átmeneti Otthonában van egy játszószobánk, ahol az önkéntes pszichológusok hétfő délutánonként mesecsoportot tartanak a gyerekeknek” – mondta el Tárnok György, a békásmegyeri intézmény vezetője a náluk folyó munkáról. „A foglalkozás egyik célja, hogy felszabadítsuk ezeken az alkalmakon a kicsiket, akik sok nehézséget élnek meg a hétköznapokban”. A csoportos programon túl a pszichológusoknak van egy fogadóórájuk, amikor a családok bejelentkezhetnek, és a szülők beszélgethetnek velük gyereknevelésről és a különböző problémáikról.
Az intézményvezetők egyetértettek abban, hogy kollégáikkal együtt mindent megtesznek, hogy megfelelő segítséget nyújtsanak ügyfeleiknek, de előfordul, hogy másféle módszerekre van szükség. „Mi, szociális munkások nem vagyunk felkészítve teljesen a hozzánk érkező ügyfelek problémájának kezelésére, ezért jól jön a szaktudás” – osztotta meg véleményét Fodor István. „A szociális munkás és az ellátott közt másféle segítői kapcsolat alakul ki, mint amire egy pszichológus esetében lehetőség van” – vázolta fel a különbséget Bús Terézia. „Természetesen a munkatársainkkal való beszélgetésekben is szóba kerülnek lelki dolgok, de a pszichológussal mélyebbre tudnak menni. Ha egy vakfolt, elakadás van az életükben, akkor ezen segíthet szakszerű módszerekkel továbblendülni.”
A pszichológusok fontos, de nem egyedüli szereplők az intézmények által kínált lehetőségekben. „Mindig az adott családok igényére kell reagálnunk. Van, ahol fontos a pszichológiai segítségnyújtás, de olyanokkal is találkozunk, akinek a családterápiát ajánljuk, valamint a családgondozás és gyerekgondozás is sokaknak segíthet az előrelépésben” – mesélt a különböző opciókról Tárnok György.
További adalék, hogy az önkéntes pszichológusok intézményi keretek közt, az ügyfelek életterének közelében vagy rendszeresen látogatott helyszínein tartják a különböző foglalkozásokat és beszélgetéseket. „Alkalmanként eddig is igénybe tudtunk venni ilyen segítséget, de nehéz innen elindulni, egy ismeretlen helyre odamenni. Könnyebb, ha a segítség házhoz jön” – állapította meg Tárnok György. A kényelem mellett Bús Terézia a megnyugtató környezet jótékony hatására helyezte a hangsúlyt: „Fontos, hogy az intézményen belül, megszokott és bizalommal teli közegben kerül sor a terápiás beszélgetésre, nem pedig egy külső helyszínen”.
A programban résztvevő Közép-magyarországi intézmények megközelítése azonban bizonyos esetben nehezítő tényező is lehet. Gödöllőre például egyelőre a távolság miatt egyszer egy héten tud eljutni az ott dolgozó pszichológus: az időbeosztás és a helyiségek kihasználtsága is külön szervezést igényel.
Mivel nem egy hosszú múltra visszatekintő programról van szó, ezért úttörőként kell kitaposniuk az utat és kiharcolniuk az elfogadást a pszichológusoknak, amiben természetesen a máltás kollégák is segítségükre vannak. „Sok ember visel olyan terheket, amivel nem tud saját magától szembenézni. Amikor a pszichológustól egy időpontot kér, akkor ezzel azt is mondja, hogy »szeretnék egy problémával megküzdeni, valamit változtatni az életemen«. Ehhez erőt kell gyűjteni, ezt a lépést nem könnyű megtenni” – mesélte Tárnok György a Családok Átmeneti Otthonában beinduló egyéni beszélgetésekről.
Az ügyfelekkel való közvetlen kapcsolat is rejthet speciális problémákat. „A fiatal nők helyzete a hajléktalan-ellátásban nem könnyű” – mondta el Fodor István a hozzájuk került pszichológus hölggyel kapcsolatban. „Ha a hajléktalan ügyfelek nőként tekintenek rá, akkor plusz nehézségek merülhetnek fel a velük való foglalkozás során. A másik esetben, mivel sokan családi problémák miatt kerültek hajléktalan-ellátásba, előfordul, hogy kivetítik a problémákat, és néha olyan mondatokat is hallunk, hogy »pont olyan vagy, mint a feleségem, és miatta lettem hajléktalan«.”
Ezek a helyzetek egyelőre nem jelentenek problémát a Terézvárosi Nappali Melegedőben: „Jók a visszajelzések, sokan kérték, hogy részt vehessenek az egyéni beszélgetéseken, annak ellenére, hogy volt már negatív tapasztalatuk pszichológusokkal. Előfordult persze, hogy valaki azt mondta, hogy annyiszor elmesélte a gyerekkorát, hogy nem akarja a régi sebeket újra felszaggatni. Ha azonban pozitív tapasztalatot szerez a hajléktalan, akkor a jövőben máshogy fog hozzáállni a pszichológusokhoz és a segítő szakemberekhez, másrészt pedig segítséget kap, és az állapota is javulhat.”
Bús Terézia is pozitív eredményekről számolt be az egy hónapja tartó munkáról: „Az ügyfelek nagyon szeretnek járni, jól esik nekik a beszélgetés. Persze van terápiás titok, de ahogy látom, a pszichológus önkéntesünk dolgoztatja őket, feladatokat ad nekik, amivel maximálisan egyetértek.”
„Nem megyek pszichológushoz, nem vagyok én dilis!” – a gödöllői intézmény vezetője szerint sokszor előfordul ez a reakció a klienseink részéről. A pszichológusi segítség egyik célja az előítéletek lebontása, a rossz tapasztalatok megváltoztatása is lehet.
A program számos szervezési, strukturális és lelki nehézséget is rejt magában, de a fiatal pszichológusok rugalmasságának és nyitott hozzáállásának köszönhetően a feladatokat az intézményvezetőkkel és ügyfelekkel együtt a különböző szereplők igényeihez tudják alakítani. „Nagyon hálásak vagyunk, hogy az önkéntes pszichológusok szabadidejükből erre a segítségnyújtásra áldoznak, nekik pedig hasznos lehet, hogy valamennyire védett környezetben szereznek gyakorlatot” – mondta el Bús Terézia. „Kölcsönös tanulási folyamatban veszünk részt, amiből mindenki profitál.”
Cikksorozatunk első részében az alapötletről, a jelentkezésről és a szupervíziókról beszélgettünk Molnár László Simon főszervezővel. A következő részben az önkéntes pszichológusokat kérdezzük eddigi tapasztalataikról, és arról, mennyire váltotta be a program a hozzá fűzött reményeket.[:en][:]