A Máltai Fiatalok szervezésében indult el szeptemberben a 8 hónapon keresztül tartó program, amelynek keretében egy 8 alkalmas SzocCafé-t, vagyis szociális témájú, kávéházi hangulatú beszélgetést hívtunk életre. A sorozat célja, hogy ráirányítsuk a figyelmet az aktuális társadalmi problémákra, ezek hátterére, valamint az esetleges megoldási alternatívákra. Az első alkalommal a Coffee To Go alcíméhez kapcsolódva általánosságban beszélgettünk az önkéntesség jelentőségéről, szerepéről a mai társadalomban.
Marosi Viktor moderátor a beszélgetést a fogalom meghatározásával indította. Mi az önkéntesség? – tette fel a kérdést. „Belső indíttatásból, időt és energiát áldozva odaállni egy általam jónak gondolt program mellé” – adta meg az indító definíciót Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának vezetője. „Önkéntesség az, ami nem elvárt és nem kötelező, hanem szeretem csinálni. A szép cél érdekében fárasztó dolgokat kell végrehajtani. Régen a faluközösségben is önkénteskedtek az emberek, csak nem nevezték így, mert természetes volt, hogy segítenek egymásnak” – nyúlt vissza az önkéntesség gyökeréig Jakab Rita, az Ökumenikus Ifjúsági Iroda vezetője, a 72 óra háromnapos országos önkéntes akciójának egyik alapítója.
„Tágan értelmezve önkéntességnek nevezzük, ha valaki pénz nélkül, a saját energiáját rászánva másoknak segít, eközben értéket teremt, általános pozitív hatással van a társadalom valamelyik szegmensére. Az önkéntességet nem lehet kiirtani. Ahol emberek együtt léteznek, ott mindig lesz önkéntes munkavégzés” – mondta el Darvas Márton, a 72 óra kompromisszum nélkül főkoordinátora, aki azt is hozzátette, hogy tévhit, ha az önkéntességet a mártírsággal mossuk össze. Az önkéntes munkának ugyanis akár közvetlenül, akár kicsit később lesz olyan visszacsatolása, ami megéri annak, aki végzi. Mégsem lehet számítóan önkéntes feladatokat végezni, csak szívből és lélekből állhatunk neki a segítő munkának. A mai világ problémájaként értékelte, hogy az emberek közül sokan egyre inkább vákuumban élnek: az önkéntesség feladata lehet az is, hogy ebből az állapotból kirántsa őket, és megértesse velük, hogy az önkéntesek nem szentek, mindenki értékes ember és képes a segítségnyújtásra.
Többek közt a közönyből való felrázás céljával jött létre nyolc évvel ezelőtt a 72 óra kompromisszum nélkül ifjúsági önkéntes akció. „A három történelmi egyház közös szervezésében megvalósuló háromnapos akció célja, hogy a fiatalokat megmozgassa, felhívja a figyelmüket az önkéntességre. Ezzel párhuzamosan a társadalmon belül is meg szeretnénk mutatni a fiatalság erejét” – foglalta össze a program lényegét a főszervező. „A 72 óra idejére három napra mindenhol felkapcsoljuk a villanyt: különböző fénypontok látszanak szerte az országban, ahol a fiatalok (egyébként akár egész évre kiterjedő) tevékenysége ezekben az órákban reflektorfénybe kerül” – tette hozzá Jakab Rita, a kezdeményezés egyik alapítója.
Eddig a történetet a segítők oldaláról közelítették meg a résztvevők, de felmerülnek szervezési és szervezeti kérdések is, vagyis: ki foglalkozik az önkéntesekkel? „A tapasztaltabb önkéntesek” – mondta el Darvas Márton. „Egy idő után a rendszer kitermeli az önkéntesek önkénteseit. Sokszor ők is szívesebben lennének ott a helyszínen, de lehet, hogy hasznosabb, ha segítik a most kezdők munkáját. Jó látni olyan szervezeteket, ahol a vezető is alázatos, hiszen egymást szolgálják. Jó lenne, ha ez állami szinten is működhetne így.”
Morva Emília az árvízi önkéntesség kapcsán kitért arra, hogy az egyik legnagyobb nehézség az önkéntesek megtartása. „A katasztrófahelyzet után ugyanis a továbbra is önkénteskedni kívánó résztvevőknek újabb feladatot kell találni. Különböző kompetenciáik és igényeik vannak, amiket figyelembe kell venni. Ezenkívül hosszú távon fontos a keretek megtartása, a megfelelő visszajelzési rendszer kialakítása is.”
„Mi lenne, ha a mindenkori parlamentáris rendszer önkéntes alapon működne?” – tette fel a lezáró körkérdést Marosi Viktor, ezzel kinyitva a beszélgetést a közönség felé, akik az utópikus felvetésre reagálva első asszociációjukat oszthatták meg a többiekkel. Szivárvány a Parlament felett, sokszínűség, előrelépés, káosz, működésképtelenség – jöttek sorra a válaszok, amelyekből az önkéntes alapon működő rendszerekhez való hozzáállás eltérő irányaira is fény derült.
A beszélgetés ezzel véget ért, de a programsorozat folytatódik. Legközelebb október 13-án a külföldi önkéntesség kerül majd a Coffee To Go fókuszába. Addig is a 72 óra kompromisszum nélkül októberi akciójára a Máltai Fiatalok háromnapos tervvel készülnek, amelybe a nyitóesemény résztvevőit is bevonják majd. Hiszen nemcsak beszélgetni szeretnénk, hanem cselekedni is.
A nyitóprogramról készült videó ide kattintva érhető el, további fotók pedig ebben az albumban találhatók.[:en]