Arcfestés közben elmesélt iskolai élmények, „súlytalanság” és gondtalanság átélése az ugrálóvárban, sztorikockák segítségével a gyerekek fantáziájából születő mesék, kézfogás és segítség a kötélen egyensúlyozónak – többek közt ezeket a tapasztalatokat élhették át a játszótéri programokon résztvevő gyerekek és a Budapesti Máltai Fiatalok önkéntesei.
8 hónap után véget ért a Tegyetek jót, ha tudtok! programsorozat pályázati szakasza. A játszótéri programokat a nagy sikerre való tekintettel a jövőben is folytatják a fiatalok, de április 28-án este megálltak egy kis időre értékelni, beszélgetni, ünnepelni, és köszönetet mondani a programokon és a szervezésben résztvevő önkénteseknek.
A záróeseményre készült egy kiadvány is, amiben a sorozat két összetevőjét, a Jót (t)enni jó! és az Ide hozzuk a játszóteret! programokat mutatják be – legalább olyan sokszínűen, amilyenek a rendezvények is voltak.
A Tegyetek jót, ha tudtok! programsorozat során a helyszín változott, de voltak állandó elemek: a közös játék ereje és a találkozások fontossága. Ezek az összetevők a segítséget kapó, nehéz körülmények között élő gyerekek számára ugyanúgy komoly értéket képviselnek, mint a segítséget nyújtó fiatal önkénteseknek.
Jót (t)enni jó! + Ide hozzuk a játszóteret! = Tegyetek jót, ha tudtok!
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat játszóterein gyerekek és önkéntesek közt hosszútávú kapcsolatok, szorosabb kötődés alakulhatott ki, hiszen a Jót (t)enni jó programok keretében heti rendszerességgel játszhattak együtt, és lehetett részük közös élményekben. A játszótereken dolgozó szociális munkásokat a gyerekek sokszor már a hét elején arról kérdezték, mikor jönnek legközelebb a fiatal önkéntesek, ami jól jelzi a program sikerét, a rendszeres jelenlét és a kialakuló értékes bizalmi kapcsolatok fontosságát.
A sorozat másik részeként, az Ide hozzuk a játszóteret! program során minden hónapban más helyszínre látogattak el a Budapesti Máltai Fiatalok önkéntesei. Különböző témákra építették fel állomásos gyerekprogramjukat. Minden állomáson önkéntesek várták a kis csoportban vagy egyénileg érkező gyereket, és erre az időszakra próbáltak közösséget formálni a résztvevőkből, és minél több módon kapcsolódni hozzájuk, hogy érezzék, ebben a pár órában ők állnak a középpontban, a fiatal felnőttek rájuk figyelnek. A gyerekek lehettek saját történetük hősei a „Járj a hősök útján!” témájú foglalkozásokon, együtt készülhettek a karácsonyra, vagy űrhajósként járhatták körbe a bolygókat az „Éld át a súlytalanságot!” programon.
Új gyerekcsoportokkal találkozni az önkéntesek és a szervezők számára is kísérletezés. Ebben a kezdeti időszakban nem ismerik a gyerekeket, problémáikat, szokásaikat úgy, mint amikor más, hosszabb ideje futó programokban már évek óta foglalkoznak velük rendszeresen. Éppen ezért minden program elején természetes és termékeny izgalommal indulnak el az önkéntesek az újabb helyszínekre. Így történt ez a Tegyetek jót, ha tudtok! programoknál is. A Máltai Szeretetszolgálat játszóterein a hetek során fokozatosan alakult ki közösség a gyerekekből és az önkéntesekből.
Az Ide hozzuk a játszóteret! programsorozatban minden hónapban más helyen jártak a fiatalok. Az alkalmakból leszűrték a tapasztalatokat, beépítették a következő programokba, az állomásokat és játékokat ezek alapján alakították át. A hónapok során jöttek rá, hogy számukra kényelmesebb kisebb, 20-30 fős gyerekcsoportokkal dolgozni, akikkel a pár óra alatt könnyebben alakítanak ki szorosabb kapcsolatot, mint amikor több, akár 50-60 résztvevővel játszanak.
A program legelejétől kezdve fontos volt a kapcsolatfelvétel és találkozás a helyi civil szervezetekkel, akiktől a szervezők sok segítséget kaptak a helyszín megtalálásában, a gyerekközösségek megismerésében. Az együttműködés fontos része volt, hogy az önkéntesek visszajelezzék a helyben dolgozó szociális szakembereknek tapasztalataikat és észrevételeiket a gyerekekkel kapcsolatban.
A gyerekek a programok során egy közösség tevékeny tagjának érezhették magukat, ahol a saját döntéseikre támaszkodva haladhattak előre az állomásokon, amihez segítő kezeket és figyelő szemeket kaptak a fiatal önkéntesektől.
Ezzel párhuzamosan a Budapesti Máltai Fiatalokhoz csatlakozó új önkéntesek egy folyamatosan bővülő közösségben találták magukat, amibe szervesen bekapcsolódhattak, és az újabb alkalmakkor egyre jobban megismerhették a hátrányos helyzetű gyerekekkel való munka jellegét. A közös játék ereje nemcsak pillanatnyi jókedvet hozott, hanem közösségeket épített és értéket teremtett.
