A hűvös idő ellenére sem állt meg az élet az ócsai lakóparkban. A Máltai Fiatalok önkéntesei november elején még kültéri játékokkal futtatták meg a gyerekeket, később pedig a kreativitásukat és a tehetségüket tették próbára a Ki mit tud? őszi kiadásában.
A hónap elején szerencsénk volt az időjárással. November első és második szombati foglalkozásán a feladatok egy részét már a Máltás közösségi házban kellett tartanunk, de az őszi napsütésben még kinti programokat is szervezhettünk: ezek közül a frizbifoci, az utánzásra épülő majomfogó és a herceges-hercegnős-sárkányos fogócska bizonyult a legnépszerűbbnek.
A gyerekek együttműködését fejlesztettük a különböző csapatépítő játékokkal. Több csoportra osztva kellett állatokat megjeleníteniük, minél kevesebb testrészükkel a padlón állniuk, és az egyik focikaputól a másikig eljutniuk egy elképzelt viharban, hajót alakítva. Az örök kedvenc székfoglaló és a kezek csomójának kibogozása sem maradhatott el.
A foglalkozásokat egy indító és záró beszélgetés foglalta keretbe. Az alkalmak elején a gyerekek és az önkéntesek körben ülve macis vagy más figurás kártyák segítségével mondhatták el, mi történt velük a héten, milyen érzésekkel érkeztek meg aznap a házba. A pörgős programok utáni elcsendesedést is szolgálta a zárókör: ilyenkor arra voltunk kíváncsiak, hogy tetszett a gyerekeknek a foglalkozás és mik a terveik a következő napokra. Ezzel a gyerekek fejleszthetik önkifejező készségüket, mi pedig többet tudhatunk meg a mindennapjaikról, és visszajelzést is kaphatunk az aznapi feladatok kapcsán.
November második fele a Ki mit tud?-ra készülés jegyében telt. Tavasszal már volt rá alkalom, hogy a gyerekek megmutathassák tehetségüket. Akkor sokan nem tudtak eljönni, ezért közkívánatra eljött az ismétlés ideje.
Az egyik kislány javaslatára a novemberi harmadik foglalkozás nagy része a Ki mit tud? meghívók gyártásával telt. A résztvevők színes papírokból, ceruzákkal és filctollakkal készítették el az egyedi meghívókat: volt amelyikhez külön boríték is készült, egy nagyobb lány pedig okostelefon-kijelzőt készített papírból, és ezen állt a meghívó szövege. Ezután a következő napok feladata volt, hogy a produkciókra készülés mellett minél több barátot, barátnőt, szomszédot hívjanak meg a gyerekek a bemutatóra – akár fellépőként, akár nézőként.
Eljött a vasárnap délután, lassan a gyerekek is megérkeztek a színpaddá alakított szobába. A regisztráció után pedig indulhatott a show: a kamera forgott, a zsűri is elfoglalta a helyét a szavazócédulákkal. A legváltozatosabb produkciókkal készültek a fellépők: az egyik fiú verset írt és szavalt (Hull a pelyhes fehér hó-áthallásokkal tűzdelve), voltak, akik rajztudásukat mutatták be, mások pedig videót hoztak magukkal.
A zenés-énekes előadások különösen jól sikerültek. Végre hallhattuk azt a lányt, aki régóta tanul énekelni, és pár héttel ezelőtt második lett egy országos énekversenyen. Két fiútestvére pedig gitáros duettet adott elő. „A legjobbak” névvel induló hatfős lánycsapat még menedzsert is talált a lakóparkban élő idősebb lány személyében, aki aznap reggel kezdett el segíteni nekik a próbákon, mert, ahogy mondta, a kicsik „nagyon szét voltak csúszva”.
A zsűri a produkciók után visszavonult, hogy meghozza végső döntését. Az első három helyezettnek oklevél is járt, de a többiek sem mentek haza üres kézzel: mindenki kis ajándékokkal és egy jó hangulatú programmal gazdagodott.
De ugyanezen a napon egy másik szokatlan eseményre is sor került. Vasárnap reggel tizenegy munkásruhába öltözött, kerti szerszámokkal felszerelt, elszánt tekintetű fiatal önkéntes érkezett az ócsai lakóparkba a Máltai Szeretetszolgálat közvetítésével: egy jezsuita szerzetes és barátai. Azért mentek, hogy ház körüli kerti munkákban, favágásban segítsenek az arra rászoruló családoknak. A fiatal férfiak késő délutánig a lakóparkban dolgoztak, többek között tüzelőnek való fát hasogattak és hordtak be a fás kamrákba, kerteket rendeztek, ültettek és gyomláltak, valamint raklapokból kerítést készítettek az egyik családi ház udvarán.
Az egész napos fáradtságos és áldozatos munka eredményes volt, hiszen minden munkával sikerült végezniük, amelyet a lakópark családjai összeírtak számukra. Az önkénteseket az egyik család által elkészített bográcsgulyással, valamint kakaspörkölttel vendégelték meg. És itt még nem ér véget a történet: a lelkes fiatalok már most jelezték, hogy januárban ismét szeretnének visszatérni a lakóparkba, hogy „férfias munkával” segítsék az arra rászoruló családokat.