Titokzatos mesevilág épült fel a Budapesti Máltai Fiatalok július közepén Tiszaörsön tartott táborában. Az ócsai lakóparkból 19 gyerek vehetett részt az ötnapos kalandban, és teljesíthette a kihívásokat, hogy végül elnyerje méltó jutalmát.
Egyszer volt, hol nem volt, még Ócsán és az üveghegyen is túl, az alföldi Tisza-tó varázsvilágában történt 2016 júliusában, hogy egy csapat bátor hős a birodalom megmentésére sietett. Sikeresen teljesítették a feladatokat, amelynek eredményeképp részt vehettek a darabokra szakadt ország térképének összeállításában. A király pedig nagy boldogságában minden lelkes alattvalójának köszönetet mondott, és busás jutalomban részesítette őket.
De kezdjük a mese elején!
Július 9-én, szombaton hintók helyett a Máltai Szeretetszolgálat kisbuszaival és autóival érkeztek meg az ócsai gyerekek a tábor helyszínére, a Szeretetszolgálat tiszaörsi nyaralójába. Miután mindenki elfoglalta lakosztályát, a kertben egy nagy körben ülve el is kezdődhetett a történet.
Mint minden rendes mesének, a Tisza-tó partján íródónak is voltak szabályai. A király kihirdette, majd kifüggesztette a palota különböző részein a házirendet, amelynek a birodalom lakói saját és társaik érdekében kötelesek voltak engedelmeskedni.
A délután hátralevő része ismerkedő, energizáló és közösségi játékokkal telt. Amikor a kör már túl szabályosnak bizonyult, a rendet megbontva újabb programpont következett. Irány a közeli sportpálya! („A gólyafészeknél jobbra kell fordulni, utána lesz egy borpatika, azzal szemben meglátjátok a pályákat” – hangzott el a népmesébe illő útmutatás.)
A közös métázás és sportdélután után bográcsban készült paprikás krumpli volt a késői vacsora. Az első este szenzációjaként pedig még egy kisebb tűzijáték is az égbe repült, a gyerekek legnagyobb ámulatára.
A mesék állandó kellékeihez hasonlóan a tábori napoknak is voltak visszatérő elemei. A reggel gitárszóval indult: a szerencsésebb táborlakók élő zenés ébresztőre kelhettek. Akinek ez nem volt elég, a reggeli lovagi torna garantáltan felrázta a fáradtságból.
A napi rutinhoz hozzátartozott az esti értékelés is. A legértékesebb kincsek, az aranytallérok kerültek ilyenkor kiosztásra. Minden gyerek és felnőtt három tallérral gazdálkodhatott, amit annak adott, aki valami jót tett vele aznap.
A keretek közt a kalandok napról napra változtak. A vasárnapi kánikulában a tiszafüredi strandon hűthették le magukat a királyság lakói. A vízben töltött időn túl pedig közös tornára és körjátékokra is sor került, amivel a strandoló többség tekintetét is magukra vonzották a szereplők.
Délután a tiszaörsi ház kertjében előkerült az ugrálóvár: a gyerekek lelkesen vették be a mese legújabb helyszínét, és itt vezették le a strandolás után megmaradt energiájukat.
Hétfőn újabb kihívást kellett teljesíteni a hősöknek. A csapat útja ismét Tiszafüredre vezetett, de ezúttal nem álltak meg a békés partszakaszon, hanem hajóra szálltak, és rövid időn belül a Kalandszigeten kötöttek ki.
Miután megkapták a szükséges menetfelszerelést és oktatást, kisebbek és nagyobbak különválva a nekik megfelelő pályán indulhattak el felfedező útjukra. Az erdős sziget fái közé kifeszített kötélpályákat megmászva, a drótokon végigcsúszva, a magasságokat meghódítva saját korlátjaikat is legyőzték, és eközben társaikat sem hagyták magukra.
Kedden egy újabb mesés kaland következett. A közeli Tiszaigari Arborétumban tartott akadályversenyen volt lehetősége a hősöknek a szélviharban szétszakadt térkép darabjainak megszerzésére, és ezzel a király kívánságának teljesítésére.
Különböző feladatokat kellett kisebb csoportokban teljesíteniük. A mesevilágot egy kapu védte, amin a megfelelő kóddal juthattak keresztül. Ezután a hétfejű gonosz sárkány gyújtotta lángokat kellett vízipisztolyokkal eloltaniuk.
A harmadik állomáson a beteg királylányt menthették meg kitartó csapatmunkával. Ezután a szfinx rejtvényeit fejthették meg, majd egy hajót kellett építeniük a rendelkezésre álló hozzávalókból. Végül egy herceg-hercegnő-sárkány fogóban mérhették össze a többi csapattal az erejüket.
A királyság megmentése után egy különleges helyszínre látogatott el a csapat: a hortobágyi pusztát hódították meg. Ahogy a nagykönyvben megvan írva: juhnyáj, gémeskút, pajták, toronyként egymásra pakolt szénabálák biztosították a díszletet a napzáró eseményhez.
Az utolsó nap is mozgalmasan telt a táborlakóknak. Délelőtt a szomszédban lévő lovardában próbálhatták ki (a legtöbben életükben először) a lovaglást.
Később számháborúba kezdett a két részre osztott csapat, aminek a hirtelen leszakadó eső az első tíz perc után véget is vetett.
Koradélután a záróceremónián minden résztvevő névre szóló, személyre szabott oklevéllel és ajándékokkal zárta az idei tábor kalandokkal teli történetét.
Itt a vége… jövőre folytatása következik.