[:hu]„Legjobb önkéntesünk”[:]

Így mutatták be a Máltai Szeretetszolgálatban új kollégáinak Babus Csabát, aki az egyetemi alapképzés elvégzése után úgy döntött, fél évig önkéntes lesz. Mivel gépészmérnökként diplomázott, sok műszaki feladatot bíztak rá: áramot szerelt, építési engedélyeket intézett, lakást és révházat újított fel. Bizonytalan kezdetekről, jótékony feladatokról, önkéntes szerepről beszélgettünk.

Mérnök és önkéntes – ritka párosítás. Mikor és hogy kapcsolódott össze nálad a két vonal?

Tavaly februárban, a BSc képzés elvégzése után elegem lett egy időre az egyetemből. Már régóta terveztem, hogy szeretnék karitatív tevékenységet végezni. Nem akartam az iskola mellett elkezdeni, mert úgy gondoltam, hogy ha belevágok, akkor nagyobb lélegzetvételű dologként, legalább pár hónapig vagy akár egy fél évig önkénteskednék.

Hogy jutottál el a Máltai Szeretetszolgálathoz?

Pál Ferihez jártam hittanra, és tudtam, hogy neki van kötődése a jótékonysági szervezetekhez. Tőle kérdeztem meg, hogy tud-e ajánlani valamit, és a Máltához adott elérhetőséget. A Batthyány téri központba irányítottak, ahol már úgy fogadtak, hogy „te vagy az önkéntes, aki fél évre jött?” Mint később kiderült, nem mindennapos esemény, hogy valaki ilyen hosszú távú önkéntességre jelentkezik.

Milyen munkákat kaptál a kezdetekben?

Az elején nem volt pontos elképzelésem arról, mit szeretnék csinálni. Elmeséltem mihez értek, gépészmérnökként végeztem, ezért sok műszaki dologban, hegesztésben tudtam segíteni. Azt hittem, hogy karbantartó leszek, villanyvezetéket javítok majd, vagy megszerelem a csapot. Meglepődtem, amikor rögtön kaptam saját íróasztalt és számítógépet egy irodában. Hallottam olyan beszélgetéseket, hogy elromlott a hajléktalanszállón a szekrények zárja, és valakit ki kellene küldeni megszerelni, de úgy gondolták, hogy mérnökként más feladatokat szeretnének kitalálni nekem. Pár hét után elkezdtek hivatali ügyeket rám bízni, építési engedélyeket kellett elintéznem.

Emlékszel olyan fordulópontra, ami után már összetettebb feladatokkal is megbíztak?

A Málta óbudai pékségében tavaly nem működött rendesen a fűtési rendszer, ezért háromszor egymás után ment ki a kéményseprő, de nem találták a probléma forrását. Megmutatták nekem a terveket, és húsz perc után észrevettem, hol van a hiba. Nem felelt meg egy csőátmérő, kiszámoltam pár dolgot, és megtaláltam a megoldást. Ezzel megoldódott egy három hónapos probléma. Mindez pár héttel a kezdés után történt, innentől kezdve sokkal komolyabban vettek. A szeretetszolgálat autószervizében ki kellett építeni egy léghálózatot, amit teljesen rám bíztak. Egy gumiműhelyt szerettek volna összerakni, ehhez volt szükség az újításra, ami gyakorlatilag csőhegesztésből állt. Az egyre növekvő bizalom abban is megnyilvánult, hogy egy-két hét után már vezethettem máltás autót, amivel kijártam az intézményekhez, ha valamit javítani kellett.

Mi volt az első nagy munka, amiben ezután részt vehettél?

Abban az időben kezdődött az ócsai lakópark projektje, amibe behívtak engem is. Ha valaki be akart költözni az egyik házba, akkor pályázatot adott be, ahol különböző feltételeknek kellett megfelelni. Mi készítettük a környezettanulmányokat családoknál, az egész országot beutaztuk, Zalaegerszegtől Nyíregyházáig. Ez volt a legnagyobb szociális projekt, amiben részt vettem, ezenkívül inkább műszaki feladatokra kértek meg: sokat jártam ki internetet javítani, különböző dolgokat szerelni, új rendszereket kiépíteni. Nagyobb lélegzetvételű feladat volt, amikor fel kellett újítanom a Szatmár utcai Családok Átmeneti Otthonához tartozó úgy nevezett „kivezető” lakást. Gipszkartont kellett beszereznem, kifestettem a falakat, villanyt szereltem.

Mit tanultál a Máltai Szeretetszolgálatnál töltött idő alatt?

Nagyon jó dolgom volt, mindenki megbecsült és szeretett, mert tudták, hogy én vagyok az az önkéntes, aki fél évre jött. Ezt mindig kihangsúlyozták. Általában úgy mutattak be, ha új emberrel találkoztam, mint a „legjobb önkéntesünk”, ami persze nagyon jól esett. Nagy áttörés volt ez az időszak az egyetem után, ahova a vége felé már nagyon nem szerettem bejárni. Miután sikerült az államvizsgám, három héttel később kezdődött is a mesterképzés, de tudtam, hogy nem lesz erőm és kedvem ott folytatni, ahol abbahagytam. Ezután a Máltai Szeretetszolgálatnál eltöltött fél év önkéntesség nagy változás volt. Attól függetlenül, hogy nem mindig szociális területen dolgoztam, minden egyes elvégzett munkával vagy szereléssel tudtam, hogy valakinek segítek, és ez nagyon jó érzés volt. Én pedig tényleg komolyan vettem, volt időm leülni, megtervezni a feladatokat. Ráadásul a Parlamenttel szemben, a Málta Batthyány téri központjába jártam be dolgozni, láthattam a környéket, télen, nyáron, hóban, esőben, napsütésben. Minden reggel szerettem felkelni és bemenni. Emellett pedig a közösség is nagyon fontos lett, sok barátot szereztem.

Lassan egy éve egy nagyobb projekten dolgozol. Mi ez pontosan és hogy kaptad meg a feladatot?

A Múzeum Kertben volt egy rendezvény, ahol a Máltai Szeretetszolgálat is kint volt. Éppen a környéken jártam, úgyhogy gondoltam benézek. Morva Emíliával, a Málta közép-magyarországi régióvezetőjével beszélgettem, aki felvetette, hogy lenne számomra egy munkájuk. Annyit tudtam meg, hogy fel kell újítani egy révházat Szigetmonostoron. Megkaptam a pályázati iratokat, innen kellett mindent elkezdenem. Rengeteg tapasztalatot szereztem, nem volt egyszerű a feladat, hiszen a ház természetvédelmi és árvízvédelmi területen van, ráadásul olyan helyen, ahol a helyi építési szabályzat szerint nem igazán lehet építkezni és felújítani. Ebből a kiindulópontból kellett elintézni, hogy minden engedélyt megkapjunk, és el tudjuk végezni a munkát. Most már a végéhez közeledünk, a tetőnél tart a felújítás.

Most, hogy véget ér a felújítás, milyen terveid vannak Máltán belül és kívül?

Fél éve bekerültem az ifjúsági önkéntesség bővítésével és fejlesztésével foglalkozó programba. Hónapok óta azon dolgozunk, hogy sikerüljön a Máltai Szeretetszolgálat fiatal önkéntességgel foglalkozó szárnyát erősíteni, különböző projekteket tudjunk kínálni a hozzánk érkezőknek, és minél többen jelentkezzenek. A program részeként most kezdünk bele egy hosszabb távú munkába az ócsai lakóparkban élő gyerekekkel. Augusztusban már szerveztünk nekik egy négynapos kirándulást Esztergomban, múlt hétvégén pedig elvittük őket tíz másik önkéntessel túrázni a budai hegyekbe. November elejétől kezdve nyolc hónapig Olaszországban leszek önkéntes az EVS (European Voluntary Service) program keretében. Firenze közelében, egy kisvárosban kaptam munkát egy ifjúsági irodában. Ez persze nem jelenti azt, hogy elbúcsúzom: a Málta a küldő szervezetem, és továbbra is rendszeresen tartom majd a kapcsolatot velük. Szeretném hazahozni a kint megtanult dolgokat, és amit csak tudok, itthon is hasznosítani. Én viszem a tejfölt, ők adják a tésztát – ez a szép a nemzetközi önkéntességben.